Madridom.hu

Take Me Back To Eden" Sleep Token

5/10

kb. 4x vágtam bele, hogy végig hallgatom. felénél mindig megfáradt a projekt.
aztán külön-külön értékeltem minden dalt, és az átlag lett ez az 5-ös
a "The Summoning" és az "Are You Really Okay?" tetszett. ezeknek a szövege is rendben van, belehallok egy kis Artic Monkeyst. a dob- és gitár játék is jól bele lett pakolva ezekben a dalokba.
de pl. a "Vore"-t végig se tudtam elsőre hallgatni.

én edzéshez sok metált hallgatok, de a SleepToken nem kerül fel a kedvencek közé.
túl lassú, vontatott. az album közepe unalmas. túl sok a melankólus pop-metál kombó, mindezt olyan összevisszaságban, hogy néha azt hittem más előadó pörög.

van kakaó ebben a bandában. szerintem hallani fogunk még róluk, de elsőre nekem ez egy gyenge átmenő

lemegy másodjára a Sleep Token és a Avenged is és hozom egyszerre mindkettőt. bocs a csúszásért

Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream…

Hat ez az album sem lesz a kedvencem, elegge nehez szules volt.

Ment itt is rendesen a stilus keveres talan kicsit jobban sult el mint az elozon de nem igazán gyözött meg.
Van benne par jo momentum, de összességében tagoltnak és zavarosnak érzem. Az énekes hangja sem az èn izlèsemnek való.
Sajnálom, de nem tudok pozitívumot említeni. Egy szam sem fogott meg sorry.
Hiába próbálkoztam vele ketszer is.

3/10

Az èn ajánlásom pedig Amy Winehouse- Back to Black (Deluxe edition)

https://open.spotify.com/album/0E4xv5gP ... E5bX21CJSA

Èn idèn nagyon rápörögtem. Alapbol ismertem a hiresebb dalokat, de az egesz album sosem ment le eddig.

Es phu baszki nagyon megszerettem.
Munka kozben sokat porog. Csodalatos hangja van. Igazan kar erte. Durva itt is milyen dalszovegek vannak nehany helyen. Sajnalatos hogy senki nem vigyazott ra.

Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream…

Első gondolatom az volt, hogy "LalaLand szteroidokon", és ez az érzés többször is visszaköszönt, például az utolsó számnál is.

Az, hogy sok tudatmódosító fogyott az írás alatt azt elhiszem, kicsit olyan mintha leültek volna együbb piálni és közben írtak volna egy tribute albumot. Már az első számban visszakönön az "Everybody Hurts", de megidézték a Queent is. Illetve a Cosmosnál nem lehet nem David Bowie Space Oddyty-jére gondolni. Sajnos a legtöbb esetben csak megidézni sikerül az akonokat, de felérni a szintjükre nem.

Ennek talán a legfőbb oka az ének. Sajnos teljesen olyan érzésem volt mint anno a Dürer kertben, amikor a gimis/ egyetemista haverok zenekarai játszottak, hogy nincs egy rendes frontember hanem az énekel aki a legkevésbé rosszul tud.

Egyértelműen fellelhető a kísérletezős vonal, szerintem sokkal jobban keverték a stílusokat, mint az előző ajánlás.

A G (O) (D) számok szerintem jól kapcsolódnak egymáshoz, és mint album is koherens lett, tényleg album hatása van, egy tök jó kerettel.

Összességében valahol 6 és 7 között van. Leginkább az ének miatt illetve azért mert a nagyokat csak megidézik, de fel nem érnek az eredetik minőségéhez ez csak 6/10. Az sem segít, hogy hallgatás közben ahelyett, hogy élvezném folyton azon pörög az agyam, hogy az adott szám mennyire hasonlit valami máshoz.

Jól szórakoztam, köszönöm!

Ja nem, probalkozni lehet, az meg ingyen van, koszi a tippeket.

Szerintem ne alljunk meg, az meg soha nem segitett. Ki jon most?

Faust írta: Az az igazsag, nalam mindig a vokalnal hasalt el ez a banda, nem tehetek rola, de az enekesuk hamis, eroltetett, vinnyogo hangjatol felall a szor a hatamon, es ezen az albumon meg a zenet sem tudom felhozni ellenervkent. Abszolut kozepszer, es unalom, ne haragudj, de semmit nem tudok pozitivumkent felhozni 1-2 szolon kivul. Egyszeruen nem mennek le a torkomon, pedig probalkoztam sokszor.

Nem haragszom
Valahol megértem, az énekesnek szinte minden albumon más hangszíne volt. Az első pár albumon még teljesen képzetlen hangja volt, metalcore-os üvöltözős bandaként kezdték, utána meg eléggé elhasználta a torkát, legutóbb pont a covid előtt volt egy félbemaradt turné mert megint meg kellett műteni. Szerintem Ő a munkásságuk közepén, 2007-2011 között volt a csúcson, előtte kicsit nyávogós, utána meg sokkal kevésbé erőteljes a hangja. Ha a zene alapvetően bejön, akkor lehet érdemes lecsekkolni a Nightmare vagy a Self Titled (erre van magyar kifejezés) albumot, de szerintem te már eldöntötted, hogy nem

Kicsit le vagyunk maradva az értékelésekkel, legyen már 2 hét után egy szünet?

Akkor ezt megkezdem én.
(szerk: Faust még is megelőzött, de csak mert kevesebbet írt )

Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream…

Hallottam már róluk, bár egy számukat sem tudtam volna megemlíteni, de aztán megnéztem, és ismertem párat, csak sosem kötöttem össze az együttessel. Ezzel együtt volt egy előzetes elképzelésem az albumról, ami elég sok helyen borult.

Amikor elindítottam az egészet, egy pár pillanatra elgondolkodtam, hogy véletlenül nem-e egy System of a Down albumot raktam be, eléggé úgy indult az első szám, ami aztán átment egy (számomra) Queen koppintásba. Így sem rossz a kezdés, bár később is voltak ilyen áthallásaim, pl a Nobody esetében, amiről nekem az Audioslave ugrott be.

Ezek gondolom a kísérletezgetésnek tudhatók be, és nem is sikerültek rosszul, még az album végi teljes elkalandozás sem.

A We love you nekem nem jött be, az erősen balladás Cosmic viszont már jobban. Ezzel indul szerintem az album magja, amit az Easier és a Beautiful Morning adnak még. Ez a három szám domborítja ki talán, hogy mit is akartak, bár nekem az utóbbi kettő tetszik legkevésbé.

A G-nél, (ahol a csaj hangja ad egy pluszt) ismét jön egy váltás, amit aztán a "kalandozások kora" követ. Az Ordinary egy kicsit funkys, jazzes vonalat képvisel, a Death talán swingre hajaz, és nekem kifejezetten tetszik, hogy ennyi stílusba belenyúltak, és egyik sem sikerült rosszul, habár kiemelkedően sem.

Összességében az előző ajánláshoz hasonlóan ez is egy nagyon kísérletezős album, viszont ez nekem valahogy jobban összeállt. Végig érezni benne egy hatást, mondhatni vezérfonalat, amit talán ilyen '80as évek elektro fílingnek tudnék jellemezni, igaz ez nekem személy szerint nem nagyon jön be, helyenként kifejezetten idegesített, de biztosan van, akinek ez tetszik.

Ezzel a sokféleségével együtt szerintem ez egy jól összerakott album, bár nehéz belőni hogy kinek szól igazán, lehet hogy csak maguknak akarták megmutatni hogy ennyiféle stílusban is tudnak alkotni, lehet hogy érdekelte őket, mi tetszik a közönségnek, és merre érdemes tovább indulni.

6/10

Life is but a dream

Soha nem szerettem az Avenged sevenfoldot, es ezutan sem fogom. Soha nem ertettem, mit esznek rajtuk, es ezutan sem fogom sajnos. A regebbi notaikbol ismerek parat, erezheto sajnos a dobosuk (es az altala kepviselt dalszerzoi irany) hianya, es egy kezemen meg tudom szamolni szerintem azokat az egyutteseket, akik tul tudtak elni hasonlo veszteseget. A zenejukkel regen semmi bajom nem volt, ez most nagyon kiserletezgetos, nagyon nem egyseges, ertheto okokbol, de ez nekem teljesen szetesett es zavaros, bar vannak jo momentumok.

Az az igazsag, nalam mindig a vokalnal hasalt el ez a banda, nem tehetek rola, de az enekesuk hamis, eroltetett, vinnyogo hangjatol felall a szor a hatamon, es ezen az albumon meg a zenet sem tudom felhozni ellenervkent. Abszolut kozepszer, es unalom, ne haragudj, de semmit nem tudok pozitivumkent felhozni 1-2 szolon kivul. Egyszeruen nem mennek le a torkomon, pedig probalkoztam sokszor.

5/10

Hat ez sem fog sikert aratni.

Én majd egyben hozom a kettőt bocsi, a másodiknak még nem sikerült a végére érni.

Még nem mindenki hozta a Sleep Token-t azért én bedobom az ajánlásomat.

Avenged Sevenfold - Life Is But a Dream…

Nem tudom mennyire kell bemutatni ezt a zenekart, főleg az USA-ban eléggé ismertek, de Európai fesztiválokon is már jó egy évtizede headlinerként vannak jelen. Az igazi áttörést 2006-ban jött , amikor a Bat Country című számukkal elvitték Rihanna és Chris Brown elől az MTV Legjobb új előadója díjat, amit azért is érdekes, mert egy 4+ perces számról van szó, amiből majdnem 1 perc csak gitárszóló. De a közönség mellet a sajtó is elismeri őket, a gitárosuk (aki az album zárótémáját is írta és feljátszotta) is az egyik legjobb aktív gitárosként van számon tartva.
2009-ben elhunyt az egyik fő dalszerzőjük és a dobosuk, azóta nekem kicsit mintha csak keresnék magukat, ritkábban is jelentkeznek új albummal. Ez kb. egy éve jött ki, ez is elég kísérletezős, sok stílust érint, és a saját bevallásuk szerint is a szokásosnál több kábítószer fogyott a dalok szerzése alatt. Nem feltétlen a legjobb albumuk, de szerintem ez a legjobb zeneklub alapanyag.

Spotify
YT music
Tidal

Rendes Youtube-os linket nem találtam, csak ahol rossz sorrendbe vannak a számok.

"Take Me Back To Eden" Sleep Token

Na hát nemlesz a kedvencem a mufaj ezmiatt.
Az első benyomásom az volt, hogy elég hosszúra sikeredett, vagy lehet csak èn untam bele.
Föleg az volt a bajom, hogy sokszor ugyanolyan monoton volt, az autotune meg egyenesen idegesitett.
Nem is tudok nagyon mit mondani, kicsit katyvaszos es hosszu. Sok stilust probalnak de valahogy nemjon ki a matek.
Egy szam volt ami jobban tetszett vagy legalabbis elkapta a figyelnem. A Granite, Es kb ennyi..

Nalam 3/10
Bocsanat.

Sleep Token - Take Me Back To Eden


Nem nagyon tudom hova tenni ezt. Mint album szerintem tök katyvasz, egyáltalán nem koherens. Olyan érzésem van, hogy itt van egy rakás szám amit írtunk/ amiket kikisérleteztünk behúztuk őket egy mappába és kész is az album.

Elég lazán indul, a Chokehold egy rockosabb vonalra hangol. Önmagában semmi extra de kezdésnek jó. Aztán egyre inkább lágyul - a Granite pedig akár már Justin Bieber is lehetne, itt már teljesen olyan érzésem volt, hogy ez egy pop album lesz - abból is a semmilyen fajta.

Aztán jön a Vore és rútul pofáncsap a kiabálással. A jól használt hörgéssel nincs bajom, de egyáltalán nem passzol ahhoz az energiaszinthez amit eddig felépítettek, teljesen a semmiből jött. És ez az érzés folytadik egész végig, hogy nem tudja, hogy mit akar ez az album.

Sajnos ezt éreztem a legtöbb számon is, hogy nem tudja eldönteni, hogy mi akar lenni. Abszolút nyitott vagyok a kísérletezésre és a műfajok keveredésére, de itt szerintem nem annyira sikerült.

Ennek az iskolapéldája a címet is adó Take Me Back To Eden. Ezt egy kísérletként tudom értelmezni: akartak írni egy nagy művet, stílusok keveredésével, csak sajnos pont 4 perccel hosszabb mint kellene. Nekem a Bohemian Rhapsody jutott róla eszembe ami hasonlóan keverte a stílusokat, anno hasonlóan formabontónak számított, csak ott működött itt meg nem.
Ha ezt a számot 3 perc után lekeverik akkor jobban járnak. Van az elején egy szerintem kifejezetten jó zenei témájuk, amire egy közepes szöveget sikerült írni. A refrénben csak simán ismételni, hogy take me back to eden ráadásul szünetet hagyni ho ogy kijöjjön a szöveg a ritmusra kb ovodás szint. Aztán ezt megfejelik egy stílusváltással. Mintha egy új szám kezdődne, ami nem is biztos, hogy rosszul állna neki, de azán az utolsó váltással felteszik a pontot az i-re. Kérdem én minek? Aztán meg kifadelik... Ne haragudjatok de ez a szám nagyon felcsesz.

Szerencsére utána jön az utolsó szám ami szerintem egyben az album legjobbja is illetve tökéletes egy album lezárására és mindenképp segít abban, hogy ne legyen keserű a szájíze az embernek.

Visszatérve az albumra (és végül annak értékelésére). Nem tudom hova tenni. Nincs rajta egy szám sem ami önmagában megfogott volna annyira, hogy bekerüljön a vegyesbe. Illetve mint album nem tudom milyen hangulat kellene, hozzá hogy elővegyem. Rocknak nem elég energetikus, kellemes balladának túl hörgős.
Ellenpéldának ott a Killer Elite (Dragonforce), talán azt is pont te ajánlottad, ami egy olyan album ami rendszeresen előkerül, mert tudom hogy mire számíthatok tőle és az egész album konzisztensen passzol egy adott hangulathoz.


Sajnálom, de ez nálam csak 3/10. Arra mindenképp jó volt, hogy táguljon az elképzelésem a stílusról, és jó ellenpontja legyen annak amit eddig ismertem.

Bár nagyon sok és sokféle rock zenét hallgatok, a metal vonal azért mindig távolabb állt tőlem. Ezzel együtt ahogy elindult az album, úgy voltam, hogy egész jó lesz, de valahogy még is egy folyamatos lejtmenet volt számomra.
A mélypont az Ascensionism volt, ott elsőre félbe is hagytam, aztán később folytattam, majd újra hallgattam (és rájöttem, hogy a DYWTYLM még rosszabb ), kicsit át is gondolva, és át is értékelve a dolgot.

Számomra ez nem egy metal album. Sokkal inkább pop, amiben vannak metal jellegű dolgok, bár ahogy itt a korábbi értékeléseket olvastam, vélhetően ez metal, csak az új hullám, amiről nekem semmilyen fogalmam sem volt eddig.

Az szerintem pozitív, hogy próbálják keverni a stílusokat, egy-egy számon belül is elkalandoznak, viszont egyelőre szerintem elég ritkán áll össze jól ez a keveredés. A többiek által lesajnált Aqua Regia szerintem pl ilyen, és bár az is egy abszolút pop-trap szám (amit egyébként ki nem állhatok), még is jól össze van rakva.

Az Are you really ok kicsit nyálas, de egyben van szerintem, és a szintén lassabb, balladásabb Rain kifejezetten jó szám, még ha nehezen is indul be. Alapvetően ilyesmire számokra készültem inkább, de nagyon mást kaptam. Egyébként több számban vannak jó részek, de kevés van ami összeáll, és a végén pozitív irányba billen a mérleg. A Take me back to eden talán még ez a kategória, bár kicsit túl tolták a közepét.

Beszéltetek az énekes hangjáról, nekem hangstílusra (ha létezik ilyen szó) engem a Three Days Grace-re emlékeztetett néhol. Amit még kiemelnék, az az énekes kiejtése, ami helyenként engem kifejezetten irritált, de volt, ahol még is hozzáad a zenéhez.

A maszkos kérdés érdekes téma. Gondolom ki akarnak tűnni ezzel is. Engem ez a része, és úgy általában a zenekarok megjelenése, magánélete, stb. hidegen szokott hagyni.

Összességében ez szerintem ez egy eléggé kiforratlan album, helyenkét jó dolgokkal, helyenként pedig elég gyenge próbálkozásokkal. Nekem nem igazán tetszett, de hozzá kell tenni, hogy nem is én vagyok a célközönség. A trap-metal(?) vonal kedvelői találhalhatnak sok örömöt, de a metal része szerintem sehol sem kiemelkedő.

5/10

davi10 írta: @Roli engem érdekelne milyen újabb együtteseket tudnál ajánlani, a Spirit Box-ot már lehordtam egy korábbi körben

hát most mi számít újnak? Én pl ide veszem a Lornát, Slaughter to Prevail-t, Imminence-t, Make Them Suffer-t, Orbit Culture-t, Shadow of Intent-et, Electric Callboy-t... így hirtelen. Ezek pár éve robbantak be.
Olyat nem tudok írni akik tavaly alakultak és már izomból hallgatom őket

davi10 írta: Sleep Token - Take Me Back To EdenDe szerintem 20 évvel ezelőtt egy ilyen bandára rá se legyintett volna a közönség.

Egeszen pontosan igy.

Ebbe a maszkos dologba nem mentem bele, mert egyebkent az albumhoz nem tartozik, de amugy szerintem 2024-ben eg gecinagy vicc, plane ilyen nehol tinglitangli zenevel. Anno a Slipknotnal volt ertelme (akiket en soha nem szerettem tulzottan, de elvitathatatlan a hatasuk es a nyomuk az iparban) egyreszt ujszeru volt, masreszt az o zenejuknek a duhe konkretan letarolta a vilagot internet nelkul is, es valahogy adott ehhez a vibehoz. Ma mar csak pozerkedes, mint a Dimmunal az arcfestes amikor mar lassan 60 evesek.

Na mindegy, regen minden jobb volt, szar minden.

Sleep Token - Take Me Back To Eden

Kicsit hasonlóan látom mint Faust, én is ahogy öregszem fokozatosan távolodom el a fémesebb zenéktől, de a régi kedvenceket és azoknak az új anyagait azért előveszem. Viszont én néha azért keresgélek, hogy mi megy éppen nagyot, és szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hány új együttes fogott meg az elmúlt 5 évben. Ezzel az együttessel is találkoztam már, most a Bad Omens-el (akik még ennyire se találták fel újra a spanyol viaszt, de az Ő új anyaguk nekem jobban bejött) őket kapta fel nagyon a Tiktok, szóval nekem már lement előtte az album párszor. Akkor kb. 2 hallgatás után félreraktam, ezt a 2-t most is megkapta, de nem lettem sokkal előbbre vele.

Nem is nagyon tudok magáról az albumról sokat mondani, az látszik, hogy szeretnének kitűnni a mezőnyből, ez dicséretes is, mert ráfér a színtérre valami új a sok tucat metalcore banda mellett. Viszont olyan monoton tempóban haladt végig az album, teljesen feleslegesen elnyújtott számokkal, hogy nekem egyben ugyanolyan érdektelen maradt, mint az első 2 hallgatásnál 1 éve. Az énekes hangja nagyon emlékeztet valakire (itt-ott Hozier is beugrott), de én vele se vagyok megelégedve, nekem sok volt a lírai ásítozós előadásmódból.
Nem azt mondom, hogy rossz album, csak nekem ez kevés, és még mindig nem értem a körülöttük lévő hype-ot, amihez nyilván sokat ad az amúgy teljesen jól kitalált anonimitás meg az egész banda imázs a maszkokkal Lore-al, mindennel. Már csak számokat kéne megtanulni írni De szerintem 20 évvel ezelőtt egy ilyen bandára rá se legyintett volna a közönség.

Annak ellenére, hogy sok számban voltak jó részek, nekem nehéz olyat találni, ami elejétől a végéig működött, talán csak az Ascensionism meg talán a Granite volt ilyen. Az Aqua Regia nekem is a leggyengébb, Are You Really Okay? is lefelé lóg ki, a DYWTYLM szintén, pedig az lehetett volna teljesen jó, de az én ízlésemnek túl lett tolva.
A "maradékban" majdnem mindegyikben voltak egész jó részek, de mindegyikben volt valami kis csavar, ami miatt szerintem egyiket se raknám rá saját playlistre.

Én tényleg akartam szeretni, de ha 4 hallgatás után se fogott nagyon meg, akkor szerintem már nem is fog.

5/10

@Roli engem érdekelne milyen újabb együtteseket tudnál ajánlani, a Spirit Box-ot már lehordtam egy korábbi körben

Faust írta:

Nagyrészt egyetértek, de meg kell védjem a műfajt, vannak azért elég jó új bandák, bár tényleg nem sok. Nagyon finnyás vagyok zenei téren is (Igen, hörgés és hörgés közt is van különbség ), ritka mikor egy bandára felkapom a fejem. A Sleep Token volt a legutolsó ilyen.

Nekem is a Chokehold, The Summoning a kedvenc, meg Take Me Back to Eden. Aqua Regia és a DYWTYLM tényleg elég szarok.
Persze mondhatod gyávának az ajánlást, de inkább figyelmes. Nem akartam a kollágák torkán lenyomni még egy zúzós lemezt. Maybe next time

Sleep Token - Take Me Back To Eden

Írni akartam az elején, hogy elképesztő, egyesek mennyire nem képesek elrugaszkodni a saját faszságaiktól, ha zenéről van szó, aztán egyszer végigment, és úgy voltam vele, hogy talán mégis. Aztán lement még egyszer, és biztos vagyok benne, hogy melyik számokat kapcsolod el egyből, szóval igazam van.

Én, de ezt talán a múltkor írtam is, bő 8-10 éve teljesen eltávolodtam a metal színtértől. Akiket szeretek, hallgatom a mai napig, változó intenzitással, amilyen hangulatom épp van, de hidegen hagynak az új bandák. Néha rápróbálok pár újra, de annyira kiüresedett, erőlködő pózerkedés lett az egész műfaj úgy, ahogy van, hogy nem érdekel már.

Alapból nem rossz az album, szerintem indokolatlanul hosszú, ezek a posztrokkerek olyanok, mint a progresszívek, mintha direkt nem fejeznék be a számokat időben, csak hogy mutassák, rá tudnak még pakolni, de minek. Ezért nem tudok huzamosabb ideig hallgatni Sigur róst vagy Dream theather-t. 1 óra az album, de 40 perc pont ugyanannyi lenne belőle.

A zenéjük, amíg nem kezdik el jó posztmodern módon kevergetni a műfajokat, semmi újdonságot nem hoz nyilván, de legalább jó arányérzékkel és ízlésesen tolják, nem vitás. Nekem az énekes hangja túl steril és "szép" (egyébként sokszor hamis), nagyon érződik az autotuneos mókolás, főleg a balladásabb szerzeményekben, amik amúgy a Raintől eltekintve kurva unalmasak és poposan kiszámíthatóak. Ellentétben amúgy az album összeségével, mert néhol igencsak bevállalósak, a trappes betétek bátrak, én hülyét kapok tőlük, mint magától a műfajtól is, de ez az én bajom. Szeretem a kísérletezést, de furcsamód itt pont a konvencionálisabb darabok működtek nekem, a Vore pl szerintem a legjobb szám az egész albumon. A Chokedols és a The summoning is egész jó, de pl. az Aqua regia és a DYWTYLM egészen borzalmas.

Utánaolvastam kicsit, mi ez a banda és miért vannak oda értük ennyien, és sajnos tartanom kell magamat a véleményemhez, az ilyesmi bandák rommá sztárolása is erőteljesen jelzi, hogy a műfaj halott, és nem élvezi. De ettől függetlenül teljesen hallgatható cucc, és jó ajánlás, tőled meg pláne, de közben tudom, hogy nem szívből ajánlottad, csak ez volt a legkönnyedebb cucc, amit megtaláltál a több terrabájtnyi malacvisítás és röfögés között, és az """avatatlan""" fülnek is hallgathatónak ítéltél. Ami egyrészt gyávaság, másrészt dícséretes.

Nem tudom, mennyire meggyőző vagy hallgatható, befogadható ez egy a műfajt nem kedvelő embernek, az eddigi kevés zeneklubos tapasztalatom azt mutatja, hogy az emberek jóval kevésbé nyitottak zeneileg, mint pl. filmfogyasztásban, de van rá esély, hogy megfog pár embert, a lemez több helyen jó értelemben véve (mr ha lehet ezt jó értelemben elírni) poppos. Kíváncsi leszek. Nem rossz ajánlás, én másodjára már untam őszintén szólva. Legyen egy hatos, aztán majd meglátjuk.

6/10

Btw jelentkezési sorrendben megyünk? Fingom nincs mit ajánljak.

Na akkor ünnepélyesen megkezdem az új kört, amit remélhetőleg becsülettel végignyomunk. Hogy biztos így legyen, a legbrutálisabb hörgős albumot hoztam. Na jó, nem

A választásom egy brit bandára esett, akik elég széles skálán mozognak, alternative metal, post-rock/metal, progressive metal és indie rock/pop a wiki szerint. Tagokról semmit nem tudni, maszkban nyomják mindig, (egyetlen interjú volt a dobossal nemrég, ha valakit majd lázba hoz a zenéjük akkor ajánlom.) Persze redditen mennek a találgatások, kicsit Slipknot feeling, kíváncsi vagyok ők meddig bírják így.

Legújabb albumukat hoztam, amivel igazán berobbantak. Engem nem kapott el elsőre, de nem mondtam le róluk, így adtam még nekik esélyt és eléggé megszerettem őket. Nem mondom hogy minden szám bejön mert van ami nem, de lehet másnak meg az fog nagyon.

Sleep Token - Take Me Back To Eden


Jó szórakozást hozzá