2002. augusztus 30-án a Feyenoord elleni 3-1-es győzelemmel szerezte meg a klub történelmének első, de nem utolsó UEFA Európai Szuperkupa győzelmét. A mérkőzést Monacóban játszották a felek, a szuperkupa döntőjére a Real Madrid történelmének kilencedik Bajnokok Ligája győzelmével kvalifikált, melyet Zidane örökké emlékezetes góljával nyert meg a csapat a Leverkusen ellen.

A Feyenoord ellen tizenöt perc után szerezte meg a vezetést a Real Madrid, amikor egy Roberto Carlos beadást saját kapujába terelte Patrick Paauwe. Hat perccel később Roberto Carlos ismét kivette a részét az akcióból, ezúttal góllal járult hozzá ahhoz, hogy a Real Madrid előnye tovább növekedett. A második játékrészben a Feyenoord játékosa, Pierre van Hooijdonk egy szabadrúgásból tudott szépíteni az eredménnyel, azonban néhány perccel később Guti végleg lezárta a meccset egy góllal, beállítva a 3-1-es végeredményt. Tizenöt év telt el azóta, a Real Madrid pedig további három UEFA Európai Szuperkupa serleggel bővítette gyűjteményét: Cardiffban, Trondheimben és legutóbb most nyáron Szkopjében diadalmaskodtak az európai szuperkupa döntőjén.

A Real Madrid a következő csapattal állt fel a monacói fináléban: Casillas, Salgado, Hierro, Helguera, Roberto Carlos, Cambiasso (Pavón, 88′), Makelele, Figo, Guti (Portillo, 71′), Zidane (Solari, 86′), Raúl. A Feyenoord pedig a következő felállásban állt ki a Real Madrid ellen: Zoetebier, Emerton, Gyan (Buffel, 72′), Paauwe, Rzasa, Van Wonderen, Bosvelt, Kalou, Ono, van Hooijdonk, Lurling.

Gólszerzők:

• 1-0 (15′): Paauwe, öngól.
• 2-0 (21′): Roberto Carlos.
• 2-1 (56′): van Hooijdonk.
• 3-1 (60′): Guti.

A mérkőzés játékvezetője: Hugh Dallas (Skócia). Stadion: Louis II (Monaco).