Apa, riporter, de nem sportújságíró. AS Roma-szurkoló, Real Madrid szimpatizáns, a barátnője viszont Barcelona fanatikus. Spalletti vagy Zidane? Cristiano Ronaldo és Bale. Káosz a Real Madridnál, esélylatolgatás és egy kis játék a kezdőkkel. Minderről Szombathy Pállal, a Digi Sport, Reggeli Start című műsorának népszerű műsorvezetőjével beszélgettem, akinek elsőre talán furcsa lehetett, hogy most nem ő kérdezett, de láthatóan ez a szerep is feküdt neki. Fókuszban a Roma – Real Madrid Bajnokok Ligája nyolcaddöntő… 

Vannak szegedi ismerőseim, akik mindig azt mondják, hogy ott állandóan süt a nap. Ha Pesten, vagy országosan éppen esik az eső, ott akkor is kék az ég. Bácsalmáson is így volt, így van ez?

„Persze, ez így van, ez a Szeged-Baja-Bácsalmás vonal Magyarország legnaposabb vidéke, ott a legmagasabb a napsütéses órák száma, ez azért meghatározza az ottani embereket, hogy a déli csapatokat szeressék…”

Hogy miért is beszélünk erről… Bácsalmáson születtél, közel Szabadkához, a határhoz, Szegedhez. Milyen értékeket szippantottál magadba abban az országrészben? Mennyiben volt más felnőni ott?

„Más volt, nyilván. Édesapám nagy szerelembe esett anyukámmal, megszöktette őt a férjétől, ezért kerültek el a világ végére, így én szerelemgyerek vagyok… Apám Bácsalmáson kapott állást – ő egyébként jogász volt akkoriban. Így kerültünk erre a településre, amúgy felvidéki gyökerű a család. Azt nem tudhatom, milyen lehetett pesti gyereknek lenni, akkoriban felénk még nem volt sztráda, nem volt autónk, az egy kis isten háta mögötti hely, egy elszigetelt világ a határ mellett. Kisgyerekként azonban remek volt, lehetett fogni a jugoszláv televíziót, láthattam a Bayern Münchent vagy éppen az Anderlechtet is. Nyugati focimeccseket néztem, és persze ott volt a természet. Egy gyereknek ez idilli környezet.”

Kecskeméten jártál gimnáziumba, ha jól tudom ott futballoztál is, de aztán inkább az atlétika kezdett érdekelni. Miért nem ragadott magával annyira a foci?

„Amikor gyerekként már kicsit nagyobb helyre, több programra vágytam, pont akkor költöztünk Kecskemétre, ahol aztán atletizáltam is. Általánosban és gimiben sportosztályba jártam, tesitanár volt az igazgatóm és az osztályfőnököm is. Szerettem a futballt, de nekem a foci-szocializációm abból állt, hogy otthon állandóan rugdostam a labdát, apával játszottunk, kommentáltam magamban a BEK-meccseket, kis füzetekbe írtam az eredményeket. Serdülőben, a Kecskeméti SC-ben, majd később még a KTE-ben is próbálkoztam, de őszintén megmondom, hogy kulturálisan, szellemileg nem jött be a közeg. Az atlétika más volt, amolyan „úri világ”, értelmes gyerekek voltak és kulturált légkör. Szerencsére tehetséges futó is voltam, így rögtön menekültem vissza abba a közegbe.”

Kecskemét után már Budapest, az ELTE és a bölcsészkar következett: mindig is újságíró akartál lenni?

„Amióta az eszemet tudom, igen. Mindig kíváncsi ember voltam, rengeteg téma, terület érdekelt. Soha nem tartottam magam sportújságírónak. Nem specializálódtam egy dologra sem. Korán éreztem, hogy mindenről szeretek beszélni, érdekelnek a világ dolgai, szeretek írni is, így ez egész kiskoromban kialakult. Tízéves lehettem, amikor otthon kartondobozból kivágtam egy tévéformát, gombokat rajzoltam rá, majd este híreket mondtam a családnak. Szóval igen, mindig ez akartam lenni.”

Rengeteg helyen dolgoztál, Petőfi Népe, Magyar Televízió, Magyar Hírlap – ahol főszerkesztő is voltál – saját műsorok, műsorvezetés, A la Carte, Zóna… 

„Szerintem egész kevés helyen dolgoztam. Mivel már kiskoromban tudtam, hogy később mit szeretnék csinálni, iskolás koromtól kezdve nyaranta gyakornokként dolgoztam a megyei lapnál; cikkeket írtam, parizert vittem, slapajkodtam. Amikor bekerültem a munkaerőpiacra, akkor ez az egész miliő nem volt újdonság, mert kipróbáltam már magam szerkesztőségben. Jó előiskola, jó szórakozás volt, és még fizettek is érte. Majd igen, volt munkám a Magyar Hírlapnál, a köztelevíziónál, az ATV-nél, most pedig a Digi Sportnál és kalandként alapítottam egy internetes magazint is…”

Akkor mondhatjuk, hogy talán a közeg volt az, ami megragadott, és azon belül váltogattál. Melyik munkát élvezted a legjobban?

„A televízió is érdekelt, írni is szerettem, de nem volt olyan, amit döntően jobban kedveltem volna a többinél. Mindig volt olyan feladat, volt olyan szakasz, amit  igazán élveztem. A Magyar Hírlapnál például szerettem azt az időszakot, amikor a „nap témája” rovatot fel kellett építenem, aztán pár évvel később, amikor főszerkesztő voltam, az is nagy élmény volt. Szerettem az „A la Carte” című műsort is, szóval mindegyik feladat más volt. Most pedig épp olyan korszakban vagyok, hogy nem akarok jó ideje vezető lenni, szeretném saját magamat tovább pallérozni.”

Sohasem gondoltál arra, hogy kommentátor is lehetnél?

„Amikor indult a Digi Sport, a legelején volt róla szó, egyszer egyetlen próbát tettem is, de nem jött be. Ez azért érdekes, mert sosem voltam szakosodott sportújságíró és nem is tartom magam annak. Én riporter vagyok. Szeretek beszélgetni, így nem vonzott a kommentátori szerep, de nagyra tartom, mert kutyakemény műfaj, ha jól akarod csinálni.”

Manapság heti négy reggelen a Digi Sport napindító műsorában – a Reggeli Startban – találkozhatnak veled a nézők, amit 2010 óta vezetsz. Mi ebben a legnagyobb kihívás? 

„A legnehezebbnek azt tartom, hogy ne fásuljak bele. Ez egy jól működő gépezet, egy futószalag, hiszen naponta van hat-hét téma, akár tíz-tizenkét vendéggel. Mindegyik terepen otthon kell lenni, mert gyűlölök bakizni, ezért mindennek aprólékosan utánanézek. Ezt kell jól csinálni, ám nem szabad, hogy felőröljön, nem szabad, hogy azt érezzem, hogy már megint ugyanaz a téma, már megint erről kell beszélgetnem… Hazudnék, hogy nincs olyan néha, amikor az embert valamelyik téma annyira nem érdekli, de akkor is meg kell találni benne az izgalmasat, és mindig úgy készülni fel, hogy aztán már várjam a holnapot, mert tudom, hogy érdekes emberekkel, érdekes témákról fogok beszélgetni. A kíváncsiság az, amit minden nap éreznem kell, és nem szabad, hogy az unalmas rutinok fogságába essek.”

Akkor tehát nem abból áll neked ez a műsor, hogy reggelente bemész a stúdióba, helyet foglalsz, kapsz egy listát a vendégekről és kérdésekről, aztán durr bele…?

„Ha bárki azt feltételezi, hogy én reggel készülés nélkül csak úgy megcsinálom a műsort, aztán utána egész nap a haverokkal lógok, az nagyon hízelgő, mert ahhoz iszonyatosan okosnak kéne lennem, hogy ezt így meg tudjam csinálni. De természetesen ez csak a felszín, nagyon sok munkám van benne. Azt nagyon szeretem, hogy a magam ura vagyok, én osztom be az időmet, az viszont nem kevés  idő… Nem az van, mint egy csomó munkahelyen, ahol négy után leteszik a lantot aztán másnap reggelig nem is gondolnak rá. Mondok egy példát: ma reggel egy új, jégkorongról szóló könyv volt az egyik téma, tegnap jelent meg. Felkészültem erre a beszélgetésre előző nap, mint ahogy az összes többire is, majd estefelé még elmentem a könyvbemutatóra, hazavittem a friss kötetet, megfürdettük a gyereket, lefektettük, aztán én még elolvastam a könyvet. Ez is készülés, de valójában nekem szórakozás. Egyébként esténként a sportban még rengeteg esemény szokott lenni, újra-újra kinyitom a gépet, nettó öt-hat órát készülök egy másnapi műsorra.”

Akkor ez tulajdonképpen egy állandó készenlétet igényel?

„Igen, szerintem képben kell lenni mindenben, mert magam előtt égek le, ha bakizok. Nem szeretek hibázni, ezért nézek utána mindennek. Persze rutinból, felkészülés nélkül is meg lehetne néha oldani ennyi év után, de szerintem az nagyon ciki.”

Hogy megy mindez az apaság mellett? 

„Fura, amit mondok, de nagy segítséget jelentett a gyerek. Jobban keretek közé szorította a napjaimat. Kaja, fürdetés, vagy éppen a séta és játék – koncentráltabb vagyok. Mióta ő megvan, többet alszom. Addig hajlamos voltam az éjszaka közepén is még olvasni. Szerencsém van nagyon ezzel a kisfiúval, mert nyugodt, nem sír, nekem ez egyáltalán nem jelentett plusz terhet, sőt, szinte csak örömöt.”

Andriska néhány év múlva kapcsolgatja a tévét, az egyik csatornán a Roma meccsel, míg a másikon a Real mérkőzése megy majd. Csak szörföl, és nem tud dönteni, aztán te csak egy szót mondhatsz neki: Roma vagy a Real?

„Az a helyzet, hogy neki van egy anyukája is, ami még bonyolítja a választást. Meg kell mondanom, ha már az oldalatok miatt madridista szemszögből figyeljük a világot, hogy az anyukája megrögzött Barcelona-szurkoló. Nekem a madridi vonzalmaim apámtól jönnek, aki Real-fanatista, szóval nálunk a családi összejövetelek már magukban El Clásicók, hiszen folyamatosan mennek az oda-vissza zrikák, ez megy reggeltől estig. A gyerek miatt majd focikompromisszumokat kell kötni, de a kérdésedre válaszolva: Roma-meccsen hagynám a tévét.”

Ezzel elérkeztünk fő témánkhoz, a Roma – Real Madrid Bajnokok Ligája nyolcaddöntőhöz: mit gondolsz, ki az esélyesebb?

„A Real Madridot tartom esélyesebbnek, erősebb a keretük, jobb csapat. Ha Benítez maradt volna, akkor azt mondanám, hogy a Roma felé billenhet a remény. Zidane  azonban új lendületet adott a madridiaknak, így 60-40 arányban őket tartom esélyesebbnek.”

Szerinted mik a fő különbségek, és melyik bajnokság a jobb, az erősebb: az olasz vagy a spanyol első osztály?

„A spanyol bajnokságban a kiscsapatok meccsei is jók, és van két gigacsapat. Az olaszoknál egy van: a Juve, de talán még nincs a két spanyol gigász szintjén. A Napoli-Juve versenyfutás most persze jót tesz a bajnokságnak, és ott van mögöttük a Fio, az Inter, a Roma. A két liga középcsapatait összevetve a spanyol bajnokság összességében jobb, valamivel erősebb, de ez azért az alma és körte esete…”

Korábban már felhoztad az edzőváltást. A közelmúltban mindkét csapatnál új trénert neveztek ki, Spalletti az egyik, Zidane a másik oldalon. Mit gondolsz ezekről a kinevezésekről?

„Spalletti az oroszoknál is fejlődött, őt az egyik legokosabb, legfelkészültebb olasz edzőnek tartom Allegri, Ancelotti és Prandelli mellett. Teljesen más focit fog játszatni, mint Garcia. Egy éve már helyben járt a csapat, nem volt előrelépés, kevés volt már ehhez a klubhoz ez a francia edző. Spalletti teljesen új impulzusokat fog adni a csapatnak. Ráadásul elvileg van pénz, van projekt a jövő felépítéséhez, így pozitívan várom a folytatást.”

Mi lehet Spallettivel a Roma erőssége, amivel megfoghatja a Realt? Egyáltalán a két meccsen te mennyi esélyt látsz erre?

„Bízom Spallettiben, Garciával semmi esélyt nem láttam volna a továbbjutásra. Az új edző jobban ért a védekezéshez, összeszedettebb, vele nem nyílhat ki annyira a csapat, hogy nagy verés legyen a vége. Nem sok idő van már hátra, de sok múlik azon, hogy Dzeko be tud-e majd indulni, egyáltalán ott lesz-e kezdőben. El Shaarawy is nagyon ambiciózus és jónak tűnik, sokat számít, hogy meg tudja-e tartani ezt a kezdeti lendületét. De minden a középpályán múlik az olaszoknál, ahol Pjanic, ha jó napot fog ki, és mellette Nainggolan is jól teljesít, akkor bármi lehet. Utóbbit szerintem a Real is boldogan elfogadná, mert Makélélé óta pont egy ilyen játékos hiányzik a spanyoloktól.”

Gervinho távozott, El Shaarawy érkezett az olasz fővárosba, jobb lett volna, ha az elefántcsontparti is marad?

„Nem, szerintem jó így. Gervinho remek futballista, ám igazi hangulatember. Érzelmileg túlságosan kötődött Rudi Garciához. Szerintem ő meg sem akarta próbálni az új edzővel. Spallettinél pedig beváltak az új igazolások, látszik, hogy nem padra szerződtette az új embereket, Zukanovic is egyből beilleszkedett. A Romának a Juve elleni bajnoki lehetett a főpróba, amit egy évvel ezelőtt akár 3-4 góllal is elveszítethetett volna, míg most stabilak voltak a Farkasok.”

Na és a Real? Ancelotti menesztése, Benítez kinevezése, kizárás a kupából, FIFA-büntetés, Benzema zsarolási ügye, folyamatos sérülések, De Gea és az elkésett fax… Hihetetlen, hogy egy ekkora klubnál ilyen butaságok megtörténhetnek, nem?

„Az alapvető hiba Ancelotti menesztése volt. Nála jobb edzőt, karaktert nem találhattak volna a következő évekre. Ezt az embert foggal-körömmel ott kellett volna tartani, trófeák maradtak benne, mint korábban Del Bosquéban. Aztán jött Benítez, az elmúlt szezon olasz bajnoki ötödik helyével, azzal a Napolival, amely egyébként most a Scudettóért versenyez. Így nyilván ezek után a Real kispadján, az öltözőben hangja sem lehetett, mert nem egy lesimázott, megnyert bajnoki címmel érkezett Spanyolországba. A pozíciója egyértelműen az elnökhöz kötődött, és innentől kezdve kódolva volt a káosz. Erről már korábban beszélgettünk együtt a műsoromban, de máig nem értem, hogy egy klubelnök ezt miért nem látta előre, amikor mi is láttuk… Egy darabig persze nem ismerte be a tévedését, de aztán jött Zidane. Mindez egyáltalán nem tesz jót a csapatnak. Ez nem Zizou kerete, de még csak nem is Benítezé, ez Pérez és a marketing kerete.”

Szerinted, ha Zidane nem nyer a csapattal semmit a szezon végén, akkor a következő idényben is ő lehet még az edző?

„Szerintem Péreznek ragaszkodnia kell mostantól hozzá. Zidane-t végül is kényszerhelyzetbe hozta, nem teheti meg, hogy kirúgja. Ez már túl öngyilkos és túl vállalhatatlan lépés lenne, a szezon eredményeitől függetlenül.”

Capello – aki irányította mindkét csapatot edzőként – figyelmeztette a Realt, hogy nem lesz egyszerű dolga. Azt mondta, hogy óvatosnak kell lennie, mert ez a Roma Spallettivel már más. Magabiztosak, hisznek az edzőjükben, szervezettebbek, sokkal feljebb presszionálnak, és hamar labdát szereznek. Ez lenne a kulcs a Madrid ellen?

„Egyetértek Capellóval. Dzeko szerepe is fontos lehet, ha játszik, lassan át kell törnie annak a bizonyos gátnak nála. Spallettinek van A, B, C és D terve is. A középpályán dől majd el, a Roma egy masszív, feltolt középpályával fog felállni. Akár három védővel, akár négy védővel kezdenek, gyorsan tudnak hadrendet váltani és ebben lehet az erősségük. A szélsőknek is fontos szerepe lehet, Perotti, Shaarawy, aztán Florenzi, és persze a pontrúgások, szögletek utáni helyzetek, amiben kiemelkedően jó a Roma. Valamint azért azt se felejtsük el, hogy Spalletti nyert már BL-csatát a Real Madrid ellen…”

Te miként állítanád fel a Real középpályáját a meccseken? Egyáltalán Zidane hozhat-e saját döntést, miközben Pérez mindent figyel a VIP-páholyból?

„Pérez olyan szempontból jól választott edzőt, hogy Zidane egy legenda, imádják a szurkolók, de még kezdő a szakmában,vagyis kiszolgáltatott az elnöknek, ezért talán figyelembe veheti Pérez óhajait. Az viszont biztos, hogy támadó csapatot fog a pályára küldeni.”

Mit gondolsz CR-ről, sokak szerint gyengébben muzsikál, a nagy meccseken rendre rossz teljesítményt nyújt, tényleg le kellene írni őt?

„Szerintem abszolút nem lehet leírni. Ő egy fantasztikus sportember, rengeteget melózik, emellett pedig egy nagyon érzékeny személyiség. A pályán neki a gól a mindene, örömet kell lelnie a játékban. Egy kicsit én most kedvetlennek, frusztráltnak látom, de ez nem azt jelenti, hogy lefelé tartana, sokkal inkább lehet ez a Realnál kialakult helyzet, a káosz és a koncepció hiánya miatt. Szerintem 2-3 éve még biztosan lehet a csapatnál.”

Bale várhatóan nem épül fel a meccsre. Hogy látod az ő helyzetét, befuthatja azt a karriert Madridban, amire a képességei alapján ítéltetett, vagy ő egy túlértékelt játékos a szemedben?

„Egyáltalán nem tartom őt túlértékelt játékosnak, a képességei alapján helye van a Real kezdőjében. Neki pont idén ment a legjobban, akkor, amikor nem volt túl erőskezű edző, hagyták érvényesülni, élvezte a bizalmat, jobban is ment neki. A tudása, a kreativitása alapján helye van a kezdőben, ahogy szerintem James-nek is.”

Ha a két csapat játékoskeretéből kellene összeállítanod az álomkezdődet, mi lenne az?

„Nálam Szczesny véd és Nainggolan is ott van a Romából. Itt tehát inkább az a kérdés, hogy az olaszoktól kit tennék be; Florenzi, Pjanic, Manolas még alighanem befér. Ha két évvel korábban tartanánk, akkor Totti is ott lenne, mert ő kétségkívül egy zseni.”

Pepe és Varane közül te kit választanál?

„Én még mindig Pepét mondanám, nálam egyértelműen ő a kezdő.”

Hogy fogod nézni a meccseket, miként képzeljünk el téged egy ilyen BL-rangadó közben? Ugrálsz, káromkodsz, szurkolsz, vagy nyugodtan elemzed magadban a taktikát, miközben a másik szobában alszik a gyerek?

„Ha a Roma játszik, akkor szurkolok, káromkodok, persze. Nekem nincs otthon tévém, ezért a meccseket általában barátokkal, haverokkal, társaságban nézzük. Persze, ha ezt épp nem tehetjük meg, akkor otthon marad a laptop. De a lényeg a szenvedély, elsősorban szurkoló az ember.”

Végezetül kérnék egy-egy tippet a két meccsre, ki lesz a továbbjutó?

„Egyik meccsen sem lesz három gólnál több. Nem lesz nagy különbség, óvatosak lesznek a csapatok, az edzők. A szívem diktáljon? Akkor azt mondom, a Roma jut tovább idegenben lőtt góllal. Otthon 1-0-ra nyer, idegenben pedig 2-1-re kikap.”

A következő hónapokban folyamatosan újabb exkluzív anyagokkal készülünk Nektek. Amennyiben van olyan ismert ember, szakértő, színész, műsorvezető, akivel szívesen olvasnátok egy ehhez hasonló interjút, akkor írjátok meg kommentben vagy a közösségi oldalunkon, mi pedig megpróbáljuk összehozni. Addig is pedig a korábbi interjúkat eléritek oldalunkon!