A spanyol labdarúgás nehézkes és bizonytalan időket élt. Ezekből a problémákból a Real Madrid egyesülete is megkapta a maga részét, de a vezetőség remek munkájának köszönhetően sikerült felül kerekedni rajtuk. A szurkolótábor folyamatosan nőtt, ez pedig ráébresztette őket arra, hogy új otthont kell találni a klubnak, ahol a nézők közül is többen megtekinthetik a csapatot élőben, ezáltal pedig több pénz is juthatna a klub kasszájába. A csapat az O’Donnel Stadium-ba költözött, 1920-ban pedig XIII. Alfonz király a Real („királyi”) jelzőt adományozta a klubnak.

A korszak kezdetén azt gondolták, a Labdarúgó Szövetség megalapítása gyors megoldás lesz az uralkodó válságra, azonban ez nem így alakult. Mindegyik klub csak a saját érdekeit figyelte, és míg a Szövetségnek volt néhány támogatója, mások ezzel párhuzamosan egy Szövetség elleni mozgalmat alapított, ez volt az Unión de Clubes. Madridban csalódottság és kiábrándulás lett úrrá, a klub akkori elnöke, Adolfo Meléndez majdnem le is mondott.

Azonban a labdarúgás univerzuma a széthúzások idejében sem esett vissza, a szurkolók továbbra is kilátogattak megnézni kedvenc csapatukat, és az O’Donnell stadionba való költözéssel már 5,000 embert is be tudott fogadni a madridi alakulat, így magasabb volt a profit és több pénz jutott a játékosok megvásárlására is.

Az 1915/16-os Campeonato de España torna remek teljesítményeket hozott. A Real Madrid végül második helyezett lett, miután egy eposzba illő elődöntőn továbbjutott az Español ellen, majd kikapott az Athletic Bilbao ellen a fináléban. A döntő után a Madrid teljes igazgatósága lemondott, Adolfo Meléndez után Pedro Parages lett az új elnök. A változások meghozták gyümölcsüket, a következő évben a Madrid lett Spanyolország bajnoka.

XIII. Alfonz békét hoz a labdarúgásba

A Labdarúgó Szövetség és a klubok szakszervezete közti keserűség láttán Spanyolország királya úgy döntött, ideje beavatkozni a történésekbe. Fogadta a Szövetség elnökét, Juan Padróst, és ezt az intézményt fogadta el a spanyol labdarúgás egyedüli képviselő szervezeteként, és biztatta a szakszervezetet, hogy ezt a döntést fogadják el, és hagyják abba a vitatkozást. Nem sokkal később egy „békeegyezmény” is megköttetett a két szervezet között, és a spanyol labdarúgás ismét a helyes útra tért.

Santiago Bernabéu 1913-ban

Santiago Bernabéu

Amint megoldódtak a problémák szervezeti szinten, minden visszaállt a normális kerékvágásba. Ekkor, 1913-ban jött a képbe a Real Madrid egyik legnagyobb legendája, Santiago Bernabéu, ekkor még játékosként. Egy köpcös csatár volt, aki remekül látta meg a gólszerzési lehetőségeket, és aki végül a csapat kapitánya, majd később a klub egyik legismertebb figurája lett.

Kilenc év után újra kupagyőztesek

A pályán nem volt túl termékeny időszak ez az évtized a Madrid számára, és a csapat felé támasztott elvárásokat nem sikerült trófeákra váltani. Az 1916/17-es szezonban azonban megváltozott a csapat szerencséje, és az Europa elleni elődöntő szenvedései után az Arenas de Guecho ellen döntőzött a Madrid, ahol látványos meccsen a hosszabbításban lett kupagyőztes az egyesület.

Az évtized folyamán begyűjtött elismerések:

• 1 Spanyol Kupa
• 5 Regionális bajnokság